Van, akinek hazája ez az ország,

van, akinek csak a zsákmánya.

Erre kellett ráébredniük sokaknak, akik rendszeres hírfogyasztók s nyitva tartják a szemüket.

A Fidesz aljas módon visszaélt a törvényhozói hatalmával, s ahelyett, hogy a rábízott vagyonnal jól gazdálkodna, két kézzel szórja az adóforintokat, s a fidesz-elit tömi a saját zsebét. Egyes vezetők látványos meggazdagodása, az csak a jéghegy csúcsa.

Ezzel szemben százezrek keresik a boldogulásukat a határon túl. S milliók tengődnek itthon egyik napról a másikra!

Közben az összes állami szolgáltatást szétzilálta Orbán.

S már a magánszféránkba is behatol ez a középkori eszméket valló maffia.

Még a családokat segítő intézkedéseket is beárnyékolja az, hogy katasztrofális gazdaságpolitikájával a most felnövekvő nemzedéket adósrabszolgává teszi a Fidesz.

Abszurd világot teremtettek, amiben hónapról hónapra újabb adót találnak ki, újabb sarcot vetnek ki ránk.

A demokratikus máz lekopott, s világossá vált, hogy önkényuralmi rendszert építenek ki, úgy vélik, nem tartoznak magyarázattal a választópolgároknak, azt csinálnak, amit akarnak.

És ne legyenek kétségeink, ez az ámokfutás csak fokozódni fog.

Hiszen Orbán már régóta az alapján választja ki az államapparátus vezetői karát, hogy minél gátlástalanabbul, gondolkodás nélkül hajtsák végre a parancsait.

Ökölbe szorul az ember keze, és azt mondja: Orbán, takarodj!

De mi vagy ki fog véget vetni ennek a lidérces állapotnak?

Persze lehet azt várni, hogy a nyugati vezetők majd helyre rakják a mi viktátorunkat.

Sajnos rossz hírem van: a nyugati államoknak is megvannak a saját gondjaik, s nem azért fizetik a saját állampolgáraik a vezetőiket, hogy a mi gondjainkat oldják meg.

Azokat bizony nekünk kell megoldani, az igát nekünk kell lerázni.

Mikor, s főként hogyan szabadulhatunk meg?

Orbán az erőből ért, de sajnos pillanatnyilag nincs olyan politikai erő, amely meg tudná dönteni hatalmát.

Mi kiabálunk, de a hatalom piramisának tetején levő Orbánhoz nem hallatszik el a szavunk.

S mégis azt mondom: ez nem olyan nagy gond.

Mert piramis csúcsán is elkezdenek majd aggódni, sőt félni, ha a piramis talapzata elkezd fogyni, kopni!

Mert mi Orbán hatalmának az alapja?

Nem egy megszálló hadsereg, mint Kádárénak volt.

Hatalmának megtartásához elég, ha valamilyen módon: megtévesztéssel vagy lefizetéssel, lekenyerezéssel eléri, hogy a választópolgárok egynegyede mindig a fideszre szavazzon.

Mert mi van a hatalmi piramis középső szintjén?

Az új félfeudális rendszernek nemcsak önjelölt királya van, hanem narancsszínű nemessége is: egész megyéket, választókerületeket, városokat, s persze hivatali vezető székeket osztogatott Orbán. S cserébe ez az új nemesi réteg vállalta, hogy helyben biztosítja a megfelelő választási eredményt.

E fideszes helyi haszonélvezők segítsége nélkül Orbán jóval kevesebb honfitársunkat tudná rávenni, hogy a Fideszre szavazzon.

Kik ők, milyen pozíciókról beszélek?

Mindjárt itt van országgyűlési képviselőnk Vantara Gyula, aki nem a mi érdekeinket képviseli, hanem a pártét. Meg lehet neki üzenni, - van telefonja, van email címe, vagy csak úgy az utcán a szemébe is lehet mondani: Fidesz takarodj!

S itt vannak a fideszes önkormányzati képviselők is. Az biztos, hogy egyetlen fideszes önkormányzati képviselő se jutott volna be a testületbe, ha nem pártjelöltként kerül fel a szavazólapra.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy ők azt vállalták cserébe ezért a pozícióért, hogy biztosítják a csabai szavazatokat az összes választáson a Fidesz hatalom érdekében.

Ne gondolják már azt, hogy ők csak élvezik a helyi hatalom előnyeit, s nem kell elszámolniuk azzal, hogy bűnrészesek abban, amit ezzel az országgal művel Orbán!

S persze vannak szép számmal olyanok is, akik azért kaptak állást, vagy vezetői posztot, mert fideszes kedvelt emberek, elvéve a helyet sokszor a rátermettebb, képzettebb polgártársunk elöl.

S vannak, akik itt helyben is milliókat markolnak fel, pályázati bársonyszőnyeggel leterített úton, vagy éppen csak úgy.

E fideszes helyi haszonélvezőknek is meg lehet üzenni, - van telefonjuk, van email címük, vagy csak úgy az utcán a szemükbe is lehet mondani: Fidesz takarodj!

És ha nem lesz, aki helyben szállítja a biztos 25 %-nyi szavazót, akkor nincs az a választótörvény módosítási trükk, ami megmenti Orbánt a bukástól!

És beszéljünk a helyi szolga médiáról, zsoldos médiáról, amely azon embertársainkat vezeti meg, akiknek fogalmuk sincs, hogy egyébként mi folyik hazánkban, a hazug kormánypropagandából vonják le a következtetést, minden rendben van nálunk.

S most nem a Csabai Mérlegre gondolok, - az önkormányzat lapjának nem funkciója, hogy a helyi vagy országos hatalom kontrollja legyen. Hanem azokra a helyi rádiókra, akiknek nem lenne kötelező az MTI agymosását sugározniuk óránként valós hírek helyett.

Agymosás helyett a tiszta közélet szolgálatát követeljük!

 A média ne a kormánypárti hazugságok, győzelmi jelentések továbbítását gondolja kötelességének, tegye már fel a demokráciában kötelező kérdéseket: miért ennyibe kerül? Miért ilyen minőségű? Miért ő, s miért nem más kapta ezt a munkát?

Mert ha valós információkhoz jutnak a polgárok, akkor ez a gyalázatos színvonalú Fidesz többet nem jut hatalomba, az biztos.

 S beszéljünk a fideszes választópolgárokról is, bár közülük egyre nagyobb számban rejtőzködő életmódot folytatnak.

A fidesz szavazóknak szemébe lehet mondani, hogy ők szabadították rá az országra ezt a maffiát. Meg lehet tőlük kérdezni, hogy nekik nem fáj hazánk kifosztása?

S el kell magyarázni nekik: a Fidesz elsősorban őket csapta be. Minket nem csaptak be. Minket ugyan meglopnak, de őket emellett még be is csapták!

S ha elfordulnak a fideszes szavazók Orbántól, szégyenből vagy haraggal, vége van a viktatúrának!

De elég-e ha Orbán eltakarodik?

Mert 2006-ban még attól volt hangos az utca, hogy Gyurcsány takarodj!

Gyurcsány pár év múlva eltakarodott, s mégse lettünk boldogabb nemzet ezáltal.

Vajon miért?

Mert továbbra is a politikusokra hagytuk a hazánk sorsát.

Pedig nem attól demokrácia a demokrácia, hogy választások vannak, hiszen Rákosi idején is voltak választások.  Még attól se válik demokráciává egy ország berendezése, hogy több párt van, hiszen még a szocializmus idején is Csehszlovákiában, Lengyelországban és NDK-ban is több párt volt, csak valahogy mindig a kommunisták győztek.

Attól demokrácia a demokrácia, hogy 2 választás között sem hagyjuk, hogy a hatalomhoz jutottak azt csináljanak, amit akarnak, folyamatos nyomás alatt kell tartani őket. Meg kell követelni, hogy mindnyájunkért dolgozzanak, s a választási programjukat valósítsák meg.

Széchenyi István, a legnagyobb magyar figyelmeztetett rá:

"Ha az értelmes és tisztességes emberek távol tartják magukat a közügyektől,

akkor a közügyeket ostoba és semmirekellő emberek fogjak intézni."

De én nem azt mondom ezzel az idézettel, hogy lépjenek be minél többen az ellenzéki pártokba, mert párton kívül is lehet közéletben, demokrataként tevékenykedni, mint ahogy egyházakon kívül is lehet vallásosként, erkölcsösként élni.

Itt van például nem messze tőlünk a helyi közélet egyik terepe: a városi önkormányzat, ahol a demokrácia alapjaiért egyszerű állampolgári jogon szintén lehet küzdeni: a nyilvánosságért, átláthatóságért, a tiszta, közhasznú gazdálkodásért.

Vegyük saját kezünkbe közösségeink sorsát, vegyük észre: nem vagyunk egyedül küzdelmünkben, fogjuk meg egymás kezét, s vitassuk meg a közös jövőt:

egy épeszű, igazságos, emelkedő ország jövőképét.

S amit együtt megálmodunk, egyszer valóssággá válik.

elhangzott Békéscsabán, 2015 február 1-én